Első fejezet: A mogyorószín szemek

„Ebben a sötétséggel teli világban mindannyiunknak szüksége van valami fényre. Legyen az magasra felcsapó láng, ami megmutatja, hogyan szerezzük vissza, amit elvesztettünk, vagy erős jelzőfény, ami elriasztja a ránk leselkedő szörnyeket, vagy néhány világító izzó, ami felfedi előttünk múltunk rejtett titkait. Mindünknek kell valami, ami átvezet az éjszakán, még ha az csak a remény halványan pislákoló szikrája is.”

Született feleségek

Az ujjai meglazultak a bokámon, és abban a pillanatban megtalált a tekintete. Remegve értem földet, és zihálva kapaszkodtam az erkély esőtől nedves korlátjába. A fiú végigjáratta rajtam a szemét.

– Gyorsan terjednek a hírek – szólt. Hátrahőköltem a hangjában rejlő gúnnyal átitatott él hallatán. Tomlinson megingatta a fejét.

– Miért vagy itt? – Az, hogy egy Északi bemerészkedett egy Déli zónába, hatalmas rizikó volt. A város egyes részei fel voltak osztva a klánok között, és szigorú törvények védték a határokat. Én – utcán tengődő semmirekellőként – nem tartoztam sehová, ez pedig lényegesen megnehezítette az életemet. Ugyan eléggé elismert kémként tartottak számon, azonban kénytelen voltam elfogadni a rám akasztott munkákat, amelyekkel megkerestek. A küldetések parancsszerűen érkeztek, én pedig köteles voltam eleget tenni nekik. Hatalmasat sóhajtottam, és kifújtam a tüdőmbe rekedt levegőt. Tűnődve néztem Louis Tomlinsonra, aki ellentmondást nem tűrő kiállásban, összehúzott szemekkel pásztázott. Kérdőn felvontam a szemöldököm, és meztelen mellkasom előtt összefontam a karjaim.

– Nem, nem a tested kell – nevetett fel erőltetetten. – Bár… – suttogta, aztán megingatta a fejét. Fázósan tekintettem rá. – Térjünk a lényegre. Hetek óta kísérletezünk. Számtalan besúgóval volt dolgunk, de mindegyik kudarcot vallott, belebukott a munkájába. Az alvilágban elég nagy híred van – sziszegte. – Munkát ajánlok. – Ahogy kimondta, elgyengültek a térdeim és megremegett a mellkasom. A hűvös szél is rájátszott erre.

– Vagyis? – hunyorítottam jelentőségteljesen.

– Desmond Styles – felelte suttogósra fogva a hangját. Azonnal jeges félelem markolt a tarkómba, de úgy éreztem ez remek kihívás a cél eléréséhez: visszaszerezni Natalie-t. Keserűen nyeltem. Láttam, ahogy figyelemmel követi az ádámcsutkám mozgását, majd végigjáratja rajtam a tekintetét. Nyíltan és őszintén, teljesen leplezetlenül. Megköszörültem a torkomat.

– Fizetség? – böktem oda. Louis megvakargatta az állát. – Várj – csattantam fel, amint beötlött egy ötlet, egy utolsó reménysugár. – A kishúgomat, Natalie Haynes-t szombat délután elrabolták. Egy vasat se kérek, csupán annyit, hogy hozzátok ki a maffiától. Kérlek… – motyogtam. Az alvilágban egyetlen dolog volt elítélendő: a könyörgés. Soha, semmilyen helyzetben sem érdemes könyörögni. Nem szánnak meg, mint egy utolsó koldust, sokkal inkább leigáznak a gyengeséged miatt. Eltipornak.  

Louis fontolgatta a válaszom. Láttam rajta, hogy a szavaimon agyal. Lassan beszívtam a hűvös, éjjeli levegőt, hogy kitisztítsa a tüdőmet, ezzel egyszerre kihúztam egy szál cigit és rágyújtottam. A sűrű füst spirálosan emelkedett a magasba. Tomlinson csettintett a nyelvével.

– Nos – súrolta össze a tenyerét. – Rendben. Áll az alku – bólintott, majd felém nyújtotta a kezét. Tisztességesen megráztam. Kicsit féltem, hogy mennyire lesz eredményes ez az akció, de magamban megfogadtam, hogy minden elkövetek, minden lehetséges szálat megmozgatok, hogy visszaszerezzem az egyetlen húgomat, aki az életet jelenti számomra. Nekem már csak ő maradt. Ő az egyetlen ember, amiért nem mondom azt, hogy magányos vagyok, és nem süllyedek el az érzelmeim végtelenségében. Meglehet, hogy nagyon fiatal, de éles esze, kiváló megfigyelései és humoros jelleme által hihetetlenül bölcs, remek tanácsadó.

– Jól van, Haynes – mosolyodott el Louis. – Itt van a számom. – Belesüllyesztette a kezét fekete szövetnadrágjába, majd pillanatokon belül egy cetli bukkant elő az ujjai között. Átnyújtotta. 08357634221. – Colton – nézett rám élesen, és a tenyerével a vállamba markolt. Olyan közel hajolt, hogy éreztem meleg, átható leheletét, ahogy az arcomat simogatja. – A harmadik számjegy folyamatosan változik. Attól függ, hogy milyen nap van. Mivel ma szerda éjjel, ezért az aktív számjegy a 3-as. Csütörtökön a 4-es, és így tovább. Mielőtt hívsz, gondold át, milyen nap van… Csak ügyesen! – paskolta meg a vállamat. Finoman átlendült a terasz korlátja felett, és egy kötélen leereszkedett a hotel előtti parkolóba. Pillanatokon belül egy fekete furgon nyelte el az alakját, én meg csak bámultam utána, tágra nyílt, döbbent szemekkel. Miután sikerült visszaügyeskednem magam Niall lakásába, egy hatalmas sóhaj formájában kifújtam minden feszültséget, ami a tüdőmbe rekedt. Szöszi barátom mosolyogva meglapogatta a hátamat.

– Beijedtél, mi? – vigyorgott.

– Elég rizikós munkám van – hajtottam le a fejemet. – Főleg, hogy nem illegális a dolog. Szerinted hogy fekszem le esténként? – Niall bólintott.

– Valóban, Colton, de még tudnál változtatni… – Láttam rajta, hogy meg akar győzni. Ha a húgom nem lenne ott, ahol, simán beadnám a derekamat, de így…

– Nem lehet. Tartozom Natalie-nak. Ráadásul szeretem a kishúgomat… – suttogtam elérzékenyült hangon. – Nem lenne szívem hátrahagyni. – Niall biccentett.

– Ki kell mozdulnunk, Haynes! – csapta össze a tenyerét. – Le akarom törölni az arcodról ezt a savanyú kifejezést! – Éppen ellenkezni akartam, de felemelte a tenyerét, hogy csendre intsen.

– Tudom. Natalie – sziszegte. – De nem gyepesedhetsz be. Nem hagyhatod el önmagadat. Sokkal könnyebb lesz, ha a nyomozás előtt egy kicsit kifújod a gőzt, nem gondolod? – Fontolóra vettem a válaszát. Valóban egyszerűbb lenne.

– Jól van – adtam be a derekamat. – Mit tervezel?

– Ma este lesz egy nagyon durva buli a belvárosban. Az egyik neves klubban. Malik tulajdona. Hidd el, ha oda bekerülsz, magával ránt az őrület, jó értelemben. Eszméletlen. Zayn adott két ingyen jegyet. Nyert ügyünk van! – Mindentudóan elvigyorodtam.

– Nocsak, Horan – köszörültem meg a torkomat. – Mi van a fekete szépfiúval? Azóta a bizonyos éjszaka még volt valami?

– Nem – hajtotta le a fejét ír barátom. – Pedig szeretném.

– Még semmi sem késő – próbáltam vigasztalni. Azt is tudtam, hogy mióta megismert engem, Zayn volt az egyetlen ember, aki hasonlóan felkeltette az érdeklődését. Bár nem olyan erősen és intenzíven, mint én, de le tudott mondani a szerelemről, amit irántam érzett, hogy valami újba vágja a fejét. Sokat beszélgettünk az érzéseinkről, és én mindig nyitottan és odaadóan hallgattam meg a szöszit, bármi is bántotta.

– Mi ez a lazsálás? Nyomás készülődni – vigyorodott el szélesen, én pedig máris rohantam a fürdőbe, hogy helyrehozzam megtépázott önmagamat. Először is: forró, ellazító zuhannyal kezdtem. Igazi paradicsom volt érezni a meleg víz lágy, gyógyító, tisztító erejét, ujjaimmal érinteni a tusfürdő selymes állagát, elveszni a habokban, végigmasszírozni az izmaimat. Alapos hajmosást követően még percekig álltam a vízsugár alatt, aztán rávettem magamat, hogy megszárítkozzam. Miután ezekkel végeztem, kiléptem a mosdó ajtaján, egy szál fehér, derekam köré tekert törülközőben, vízcseppektől csillogó, izmos felsőtesttel. Niall lélegzete elakadt. Láttam, hogy lángba borul az arca, ennek hatására pedig gyorsan elfordult.

– Válassz valami ruhát – motyogta nehezen forgó nyelvvel.

– Köszönöm– vigyorogtam fojtottan, mert nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, de az ajkam szélére kúszó gúnyos félmosolyt nem tudtam letörölni az arcomról.

Nem sokkal később megszemléltem a végeredményt az előszobai egészalakos tükörben. Elképesztően feszülős, szűk fekete nadrágot húztam, vörös New Balance-szel, és sötétkék, V kivágású pólóval koronáztam az összhatást. Niall megtapsolt.

– Ez igen – nevetett harsányan. – Tuti rád mozdul az össze pasi a bárba.

Ellágyultan mosolyogtam rá.

– Kedves – biccentettem. – De te sem panaszkodhatsz – kacsintottam rá, és láttam, ismét közel van ahhoz, hogy zavarba jöjjön, de ezúttal uralkodott magán. Hálás félmosolyt villantott rám.

A taxiban úgy éreztem, hogy minden idegsejtem ismét görcsben áll, és nem tudtam leküzdeni az adrenalin okozta izgatottságot, ami lázban tartott. Olyan szűk volt a kocsi, hogy szinte be kellett hajtogatnom magam a hátsó ülésre, hosszú lábaimat tisztességesen felhúztam, hogy beférjek, és engedtem, hogy Niall helyezkedjen az anyósülésre, hiszen amúgy is ő fizet, amiért nem tudtam elég hálát elrebegni neki – igazi angyal.   

– Hová megyünk? – Izzadt kezemet elszántan tördeltem az ölemben, és kezdtem arra a következtetésre jutni, hogy talán jobb lett volna a négy fal védelmében maradni: olyasmit éreztem, amit nem kellett volna. Veszélyt.

– Y – suttogta. Lágyan ejtette ki, finoman ízlelgetve az egyetlen betűt, ami kicsúszott az ajkán.

– Vagyis? – Ni hátrafordult és élesen rám nézett.

– Le leszel nyűgözve, Haynes. Bízd csak rám – bólintott, azzal mélyebbre süppedt az ülésben, és hátradöntött fejjel bámult ki az ablakon.

***

– Kineze – szólt a vékony hang a sötétből. Desmond.

Feladta az ösztönei által diktált harcot, és hagyta, hogy a vakrémület gyomorszorító erővel markoljon belé. A kínai, vágott szemű fiú kihunyt fénnyel nézett az öreg férfi felé.

– Leszerződtették. Utánunk fog kémkedni. – A fiatal fiú reszketve motyogott. – Uram… – Desmond megingatta a fejét, mire a fiú szorosan a nedves kőfalnak feszítette rémülettől izzadt, meztelen hátát. A hűvös fal érintésére összerázkódott. – Uram – ismételte elhivatottan. – Én csak az információkat adom át önnek. Semmi mást sem tudok. A lány jól végzi a dolgát, de neki is van egy besúgója. Egészen biztosan.

– Ugyan, Kineze – kacagott fel az idősebb férfi. A hangja dallamosan csengett és hátborzongatóan vert visszhangot. – Egész életedben egy gyáva, semmirekellő féreg voltál. Csoda, hogy tudsz beszélni. Ez az egyetlen ok, amiért még életben vagy, drága barátom. – A férfi belekortyolt a kezében tartott whiskybe. Ahogy megrázta egy picit a poharat, a jégkockák csörögve ütődtek az üvegnek. – H kiváló kém. Fiatal kora ellenére is éles esze van.

– Ő is csak egy elveszett lány, uram – vágott vissza a kínai, de Desmond egy határozott, rendre utasító, éles pillantással hallgattatta el.

– Kineze, Kineze – ízlelgette a fiú nevét. – Sokat kell még tanulnod. – Ördögien elvigyorodott, mind a harminckét fogát kivillantva. – Nagyúr az alvilág, és én még nagyobb vezető vagyok. Hidd el, nem szúrom el! – Arra lettek figyelmesek, hogy dobogó léptek átható, ritmustalan hangja szűrődött feléjük. Des érdeklődő tekintettel fordult a félhomályos folyosó irányába. A ház alatti cellarendszer kiváló helyként szolgált az alattvalói rabul ejtésére. Amikor észrevette a lépcsőlejáró felől sebes léptekkel közeledő alakot, keserűen felsóhajtott. Harry. A fiam.

– Mit keresel itt? – kiáltotta emelt hangon a közeledő fiú irányába.

– Apám – lihegett Harry, és hosszú ujjaival kisöpörte az arcába omló göndör fürtöket. – Kylee – motyogta a fiú. – Kylee elindult a klubba. Kémkedni. Ha minden jól megy, és sikerült hatást gyakorolnia Haynes-re, nyert ügyünk van és egy kis zsenge információval gazdagodunk. – Harry izgatottan nézett az apjára.

– Szép munka, fiam – felelte az öreg kedveskedő hangon. – Büszke vagyok rád!

***

Éreztem, hogy az izgatottság hullámokban ér utol, és mikor a kék fényekben pompázó éjszakai klub előtt kikászálódtunk a taxi melegéből, vadul lecsapott rám a szórakozhatnék. A zsigereimben éreztem a késztetést, hogy bevessem magam a vonagló tömeg közé, a pólómat szaggassam, tequilát vagy vodkát csorgassak végig izmos mellkasomon, és önfeledten, eszeveszettül táncoljak a lüktető zene ritmusára. Mikor Niall a vállamra tette a kezét, megráztam a fejemet, és próbáltam visszatérni.

– Puccos, mi? – nézett rám szöszi barátom. A hely bejáratát kétoldalt rácsok szegélyezték és biztonsági őrök álltak a széles, fehér boltív előtte, amely alatt könnyedén be lehetett sétálni. Egyszerre akár tízen is – megfigyelésem alapján.

– Eléggé – bólintottam egyetértően. Csillogó tekintettel pásztáztam a hullámzó emberek végtelen útvesztőjét. Egy mogyoróbarna szempár villant az enyémbe. Éles volt, kutatóan tekintett végig rajtam. A srác pár sorral előttünk állt. Éppen a karszalagot tűzték a csuklójára. A kék fények lilába olvadtak, majd meghallottam a dübörgő zenét, ami villámként hasított az éjszakába. Felhevült a vérem.

– Igazad volt – néztem az ír barátom irányába. – Ez kell nekem! – Niall örömteljesen elmosolyodott.

– Már csak egy kiadós szex hiányzik – nevetett öblösen. Hangja tompítva ért el hozzám. – Kár, hogy az este félbehagytuk.

– Így hozta a sors – nevettem, és jobb szöveget nem tudtam kitalálni. Az agyamat ellepte az édes kábaság.

– Ó, de még mennyire… – kuncogott. Újra a mogyoróbarna tekintet irányába bámultam. Férfi volt, de még a javából! Finom borosta, napbarnított bőr, vastag, íves szemöldök. A gyengém. Megremegett a térdem, és a lábam között éreztem, hogy éledezni kezd bennem a vágy, de ellenálltam. Nem volt kedvem álló farokkal lézengeni a több száz fős tömegben. Kicsit sem! Aztán elvesztettem, és hiába kerestem, kutattam a szememmel, nem bukkantam rá újfent. Szomorkásan hajtottam le a fejemet, amikor észrevettem, hogy már a bejárat közelében vagyunk. Niall már megkapta a szalagját, és pillanatokon belül az én csuklómon is ott díszelgett. Csodás! Pompás! Frenetikus! Nem tudtam egy csokorba gyűjteni a jelzőket magamban. Tuti, hogy bekattantam… Szöszi barátom előretülekedett a tömegben, a bárpultok irányába. Szárazjég füstje kavargott a bokámnál, és ahogy felsétáltam a háromfokos, fehér betonlépcsőn, felszikrázó kedvvel léptem a fekete táncparkettre. A lila fényeket neonkék, világos, villogó áradat vette át. Az egész testem fényben úszott. Éppen fordultam volna balra, mikor egy kemény vállnak ütköztem, aztán valami hideget, kellemetlent éreztem a derekamnál. Valaki leöntött. Éppen szitkozódni akartam, amikor felnéztem. Azonnal felismertem a mogyorószín szempárt. Lehengerlő erővel hatott rám.

– Ne haragudj, nem figyeltem… – motyogta az ismeretlen, mély hang, ami minden sejtemet jólesően megborzongatta.

– Ugyan – legyintettem, és az ujjbegyeim közé csíptem a pólóm anyagát. – Majdcsak megszárad. De – sóhajtottam, és máris áthúztam a fejemen. – Akár le is vehetem. – Láttam, hogy végigjártatja rajtam a szemét, és ez izzó szexuális vággyal töltött el. Reszelősen sóhajtottam. A haja apró kontyba volt összefogva a feje tetején, és két oldalt le volt nyírva. Megvakargatta az állát, és szélesen elmosolyodott. Kiszögellő arccsontja még férfiasabbá tette a külsejét.  

– Kylee vagyok – nyújtotta a kezét.

– Én pedig Colton – fogadtam el a meleg tenyeret, és tisztességesen megráztam. – Colton Haynes. Örülök.

• Javította: HDawn

Sziasztok! Nagyon hálás vagyok minden visszajelzésért, és örülök, hogy nem pártoltatok el amiatt, hogy nem teljesen Larry Stylinson témájú a történet. Ugyan lényegesebben kevesebb a visszajelzés, de azért nem csüggedek. Idővel csak beindul... bízom benne. :) Remélem, elnyerte ez a rész a tetszéseteket, és megajándékoztok pár kommentel. Tudjátok, hogy milyen fontos! Ebből táplálkozom. Előre is köszönöm! <333 :) Sam xXx Szeretet!

HDawn! Te vagy a fénysugár a sötétségemben, amibe mindig kapaszkodhatok. Igyekszem mindent meghálálni, amit Tőled kaptam! :)